Leonid Afremov 1955. július 12.-én Vityebszkben, Fehéroroszországban látta meg a napvilágot, ahol- későbbi iránymutatója, Chagall is. A festő itt élt és alkotott egészen 1990-ig.
Afremov hagyományos zsidó családban nevekedett, szülei és nagyszülei otthon a zsidó nyelvet használták. Apja cipészként, anyja pedig egy vasgyárban dolgozott.
Leonid jó tanulónak számított, érdeklődött a történelem és a művészetek iránt. Szabadidejében az összes lehetőséget kihasználta, hogy helyi művészektől vegyen magánórákat. Szülei korán felismerték tehetségét és elszántságát a festészet iránt és minden erejükkel támogatták és buzdították őt.
Amikor Leonid 14 éves volt, Fehéroroszországnak extrém hideg téllel kellett szembe néznie, ez a festőnél súlyos vesekárosodást eredményezett, ami a mai napig elkíséri.
1973-ban Afremov kitüntetéssel végezte el a középiskolát, és felvételt nyert a Vityebszk-i Tanulmányi Intézetbe, ahol művészetet és grafikát tanult. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Picasso, Chagall és Modigliani munkásságával, valamint a 19. századi francia impresszionizmussal. Munkásságának korai éveiben a legnagyobb benyomást Modigliani és Chagallt tette rá. Az egyetem alatt különböző iskolai szervezésű kiállításon is részt vett, és néhány festményét is sikerült eladnia. 1978-ban Afremov a Vityebszki Művészeti Iskola kiemelkedő végzőseként hagyta el az egyetemet.
1975-ben ismerkedett meg Inessa Kagan-nal, akit egy évvel később feleségül is vett. 1977-ben megszületett első közös gyermekük, Dimitry. A fiatal család egy kétszobás lakásban élt Inessa szüleivel, nagyanyjával és húgával. 1982-ben megvették első közös otthonukat, ahol egészen 1990-ig éltek.
Miután elvégezte az egyetemet, Afremov címke tervezőként dolgozott egy sörgyárban, majd ezután rövid ideig egy színháznál volt tervező.
Az 1980-as évek elején szabadúszó tervezőként dolgozott különböző közösségi farmokon és iskolákban, ahol propaganda plakátokat készített. Ezáltal nagyon jó hírnévre tett szert, és később más közösségek és iskolák is felkeresték hasonló feladatokkal. Azonban ez a munka csak időszakosan, tavasszal és nyáron volt elérhető számára. 1984 novemberében megszületett második kisfia, Boris.
Az orosz tél ideje alatt Afremov otthon alkotott. Zsidó származása miatt a helyi alkotóközösség nem fogadta be, így műveivel kiállításokon sem vehetett részt. Kezdetben alkotásait nem sok ember látta, eladásai is családi és baráti körben történtek leginkább. Ebben az időszakban rengeteg festményét „adta el” ingyen. 1990 előttről egyetlen képe sem maradt a tulajdonában.
Az 1986-os Chernobyl-i atom katasztrófa következtében sok kisgyermek, közük Afremov kisebbik fia is súlyos károsodást szenvedett. Emellett a festőt egyre több támadás érte származása miatt, ezért a család úgy döntött, elköltözik.
1990-ben Izraelben telepedtek le, itt Afremov munkát kapott egy reklámügynökségnél. Ezután egy galériában dolgozott, ahol megtanult keretet készíteni. Itt ismerkedett meg később jellegzetessé vált eszközével a festő késsel.
Tekintve, hogy Afremov orosz bevándorlónak számított Izraelben, képeit nagyon alacsony áron vették meg a galériák, majd jóval magasabb áron tovább értékesítették.
Amikor a nevetségesen alacsony árak miatt Afremov összetűzésbe került a galériákkal, mindig ugyanazt a választ kapta: „Te csak egy újabb orosz hulladék vagy, esélyed sincs itt!”. Még azokat a képeket is, amelyeknek az elkészítése egy egész napot vett igénybe, pusztán éhbérért tudta értékesíteni.
Afremov úgy érezte, hogy mivel a galériák és az izraeli közösségi élet is diszkriminatívan állt hozzá, megkísérelte festményeit utcai vásárokban és helyi klubokban értékesíteni.
A család problémái tehát nem oldódtak meg a költözéssel, ezért újra útra keltek, és beköltöztek egy orosz bevándorlók által lakott városrészbe. Itt fia, Dimitry házalással kezdte el értékesíteni apja festményeit. Ezzel némileg több bevételre sikerült szert tenni, mint a galériában történő eladással. Dimitry bebizonyította, hogy remekel az eladásban, így hamarosan elég pénzt gyűjtöttek össze, hogy apja megnyithassa első saját galériáját Ashdod-ban.
A galériát azonban nem sokkal később vandálok dúlták fel.
Az izraeli újság megtagadta Afremov galériájának hirdetését, így erre csak az orosz bevándorlók portálján, és a rádióban volt lehetősége. Az alkotói szabadság tehát még korántsem érkezett el számára.
Az 1990-es évek végén kezdett el festő késsel dolgozni, létrehozva ezzel egyedülálló festészeti technikáját. Ez idő tájt ismerkedett meg Leonid Ptashka zenésszel, aki arra inspirálta őt, hogy készítsen egy híres jazz zenészekről szóló portré sorozatot. Ptashka segített Afremov-nak, kiállítást szervezni az Ashdod-i jazz fesztiválon. Azóta a festő tucatnyi jazz zenész portréját festett meg.
2001 márciusában a galériát ismét megrongálták, ám ezúttal több tucat festmény megsemmisült és az eszközeit is ellopták. Leonid úgy döntött, hogy egy nyugodtabb élet reményében ideje újra útra kelniük.
2002 januárjában az USA-ba költöztek.
2004-ben, Boris elvégezte a gimnáziumot, és megismerkedett az internetes vásárlással és az Ebay-el.
Hamar meglátta az ebben rejlő lehetőséget és elkezdte apja festményeit Ebay árverésekre bocsátani.
Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy hamarosan az összes képet sikerült eladniuk, több száz, sőt alkalmanként akár ezer dollárért.
Az internetnek köszönhetően Afremov Amerika szerte TV show-k szereplője lett. Így keltette fel pszichológusok és pszichiáterek figyelmét is, akik a nyugtató képeket pszichológiai terápiák során kezdték el hasznosítani. Stressz csökkentő hatásuknak köszönhetően festményei nem csak művészeti, hanem orvosi magazinokban is megjelentek.
2007-ben fia segített neki létrehozni saját weboldalát, ahol eredeti alkotásait és azok másolatát kezdte el árusítani. Szívbetegsége miatt orvosa javaslatára az üzlet menedzselését fiaira hagyta.
A festő a mai napig alkot, melyeket nagy rajongás övezi.
Az értékesítést és a weboldal kezelését pedig mai napig fiai látják el.
A festő képeit különleges technikával készíti, egy festőkéssel viszi fel a festéket a vászonra.
Afremov festményei politikailag semlegesek, nem céloznak meg egyetlen konkrét célközönséget sem és nincs semmilyen rejtett tartalmuk. Érzéseket és pillanatokat elevenítenek meg, a nézőre bízva, hogy belőle mit vált ki.
Afremov nagy állatbarát, számos festményén szerepelnek macskák, kutyák, tigrisek, sőt még zsiráf is.
Az egyetlen politikai témájúnak tekinthető képe egy bikaviadalt ábrázol, pusztán azért, hogy megmutassa milyen kegyetlen sportág ez.
„A művészet az életem, minden egyes nap festek. Boldoggá tesz, amikor látom, hogy az emberek élvezik a művészetemet. Minden kép hosszú alkotási folyamat eredménye, és minden festmény a belső világom lenyomata. A szépséget, a harmóniát, a lélek gazdagságát igyekszem ábrázolni a képeimen.”
