Az Éjjeli őrjárat a világ egyik legismertebb festménye, de az keveseknek tűnik fel, hogy a kép valójában egy ízléses művészi trollkodás. Rembrandt ugyanis nem egy hősies alakulatot ábrázolt grandiózusan, hanem egy társasági klubbot, amit leginkább dísz-uniformisba bújt urak gittegyleteként lehetne leírni. És épp ez az ellentmondás adja meg a festmény valódi erejét – és feszültségét.
Úri klub puskával: mi volt a schutterij?
A festmény megrendelői az amszterdami polgárőrség tagjai voltak. Elsőre ez katonásan hangzik, de a valóság sokkal prózaibb. A schutterij a 17. századi Hollandia városaiban egyfajta dísz-szervezetként működött. Korábban azért hozták létre, hogy vészhelyzetben védelmezzék a várost – de ilyen helyzet ekkorra már egyáltalán nem adódott. A gyakorlatban a polgárőrség tagjai jómódú kereskedők, pékek, sörfőzők, tanácsosok voltak, akik az egyenruháért, a rangért, és az ünnepségekért csatlakoztak.
Rendszeresen tartottak lakomákat, közös borozásokat, díszfelvonulásokat. Néhanapján gyarkorlatoztak ugyan, de azt is teljesen feleslegesen. Inkább egy egy klub . Hivatalosan polgárőrök voltak, de valójában csak olyan uracskák, akik jó dolgukban katonásdit játszottak
Na de miért rendeltek csoportképet?
A holland aranykorban csoportportrét rendelni státusszimbólumnak számított. A különböző céhek, testületek, egyesületek közös festményeken örökítették meg magukat. Ezeken a tagok sorban vagy körben ültek, méltóságteljesen, szigorú vagy épp elégedett arccal, mindenki jól kivehetően. A képek nemcsak emlékek voltak, hanem nyilvános önünneplések is: megmutatták a gazdagságot, a hatalmat, az összetartást.
A polgárőrség sem akart lemaradni. Megrendelték a képet Rembrandttól, aki akkoriban Amszterdam legelismertebb portréfestője volt. Azt várták, hogy majd mindegyikük egyforma figyelmet kap, mert a költségeket is egyenlően viselték.
Grandiózus festmény, komolytalan tartalom
Rembrandt túltolta. Nem egy csoportképet festett hanem egy monumentális jelenetet, olyan méretben és drámaisággal, ami inkább csatajelenethez illene, csakhogy itt még ellenség sem volt.
Elkészült egy több mint 3,5 méter széles és 4 méter magas festmény, tele feszültséggel, mozgással, drámai kontraszttal – úgy hogy tulajdonképpen semmi nem történik rajta Ez az ellentmondás egyszerre ironikus és kegyetlenül őszinte.
Emellett a szereplők egy részét szinte alig lehet látni. A kompozíció közepén lévők – főleg a kapitány és hadnagy – kiemelt fényt kapnak, míg a többiek sötét háttérbe szorulnak. Ez már önmagában sértő lehetett, hiszen ők is ugyanannyit fizettek.
A legnagyobb pofon viszont nem ez. Hanem maga a tény, hogy ekkora vásznon, ilyen teátrális, drámai mozdulatokkal örökítette meg őket. Hasonlóan, ahogy pár évtizeddel korábban Cervantes vetette papírra Don Quijote kalandjait Spanyolhonban.
Miért nem lett ebből nagyobb balhé?
Hivatalos panaszok, tiltakozások nem maradtak fent – de nyomai vannak annak, hogy a kép nem aratott egyöntetű sikert. Néhány megrendelő valószínűleg visszakövetelte a pénzét, mások pedig egyszerűen háttérbe szorítva érezték magukat. Az is tény, hogy Rembrandt a következő években fokozatosan elvesztette a tehetős megrendelőit, és később már alig kapott hasonló nagyszabású felkéréseket.
Az Éjjeli őrjárat végül nem a polgárőrség dicsőségét örökítette meg, hanem azt, hogy mennyire szeretnének dicsőségesek lenni. Rembrandt nem leplezte le őket – csak túl nagyra fújta az egészet, így a lufi magától pukkant ki.
Az utókor szemében: ikonikus, ironikus mestermű
Ma a festmény a Rijksmuseum egyik legnagyobb sztárja, és joggal: technikailag zseniális, kompozíciója izgalmas, fénykezelése lenyűgöző. De amitől igazán érdekes, az a mögöttes üzenet: a kontraszt a kép monumentalitása és a szereplők jelentősége között. Rembrandt művészi gesztusa csendes, de markáns vélemény volt a saját koráról – és azokról, akik fizették. Az Éjjeli őrjárat annak a tipikus esete, amikor valaki annyira komolyan akarja venni magát, hogy végül önmaga paródiájává válik.
Ha alaposan szemügyre vennéd ezek fényében a képet, akkor jó hír, hogy a Rijksmuseum ultra-nagy felbontású, 717 gigapixel felbontású fotója nyilvánosan elérhető online.
borítókép: Rembrandt, Public domain, via Wikimedia Commons
