Körülbelül 47 millió üveg 400 grammos Nutella. Ennyi mogyorókrémet vásárolhatott volna az az ember, aki 140 millió dollárért (kb. 39 milliárd forint) megkaparintotta Jackson Pollock No 1948 címet viselő festményét. Mondjuk a Nutellás verzió 94 milliárd kalória lett volna, megértjük, hogy inkább a képet választotta.
De nem ez a leghajmeresztőbb összeg, amit kifizettek egy-egy műalkotásért. Összegyűjtöttünk 10 festményt, amely rekordösszegért került kalapács alá.
#10. - Jackson Pollock, No 1948
A huszadik században alkotó Pollock nem pusztán absztrakt expresszionista volt, hanem az úgynevezett action painting egyik jeles képviselője is. És, hogy ez mit jelent? Azt, hogy a művészet nevében nem “tervezetten” pingált, hanem csurgatta és fröcskölte a festéket. Sőt, időnként darált üveget, homokot és egyéb “idegen” anyagot is szórt a vászonra. A vászonra, amit állvány helyett nemes egyszerűséggel a földre fektetett.
Különleges stílusa miatt az utókor a “Jack the dripper” (Jack, a csepegtető) becenevet ragasztotta rá, habár Pollocknak valószínűleg csak az ecsetekkel bánt kíméletlenül és nem ölt embereket, mint Jack the Ripper vagyis a Hasfelmetsző Jack.
A No 1948-hoz semmilyen sablont nem használt, ami nagy szerencse, mert a közel 2,5x1,25 méteres vásznon iszonyú macera lett volna a tervezgetés.
A festményt 2006-ban 140 millió dollárért adták el. Először. 2015-ben ugyanis jött valaki, akinek volt kerek 200 millió dollárja arra, hogy a remekmű átvándorolhasson az ő otthonába. Azóta reggelente Pollock pöttyeiben gyönyörködve kávézhat.
#9. - Francis Bacon - Lucian Freud: 3 tanulmány
Francis Bacon minden volt, csak átlagos nem. Gyerekként például előszeretettel csatangolt női ruhákban, amit persze a 20. század elején viszonylag nehezen fogadott az édesapja. Bacon hamar elhagyta a szülői házat és gyakori vendéggé vált a londoni Sohóban, ahol nem vetette meg az italt és a szerencsejátékot sem.
Groteszk, érzelmileg túlfűtött képeket készített, bár a hatvanas évektől kezdve főleg a barátait és ivócimboráit örökítette meg a vásznon.
Az ominózus triptichon - vagyis három részre tagolt festmény - Lucian Freudot, Sigmund Freud unokáját ábrázolja. Méghozzá 3 nézőpontból. Lucian és Bacon csak a művészvilágban voltak riválisok, a magánéletben baráti kapcsolat volt közöttük és többször is lefestették egymást.
A műalkotás 142,4 millió dollárért kelt el.
#8. - Gustav Klimt - Adele Bloch Bauer II
Klimtnek boldog gyerekkora volt, szerető családdal, akik szívesen támogatták a kis Gustav művészi karrierjét. Az más kérdés, hogy a szecessziós konzervatív körök nem különösebben lelkesedtek azért, hogy Klimt botrányos módon kibontott hajú, olykor enyhén hiányos öltözetű hölgyeket választott modellnek.
Persze, ha egy festő gyönyörű nőkkel veszi körül magát, akkor nem meglepő, hogy időnként Cupido is felbukkan a színen. Klimt esetében Cupido közbenjárása 14 gyerek születését eredményezte. Nem lettünk volna a helyében, amikor sor került a gyerektartás kifizetésére.
Az Adele Bloch Bauer II - és egyébként a hozzá hasonló többi Klimt festménynek is - egyik fő különlegessége az alulnézetből történő ábrázolás, amelynek következtében a nőalak magasabbnak tűnik. Minden bizonnyal ezek az “extra centik” is hozzájárultak ahhoz, hogy egy 2016-os árverésen valaki 150 millió dollárt fizessen érte.
#7. Picasso - Az álom
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Le_R%C3%AAve_(Picasso)#/media/File:Le-reve-1932.jpg
Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso.
Ez a teljes neve. És ebből a Picasso az anyukája családneve. Nem irigyeljük azokért az alkalmakért, amikor hivatalos dokumentumokon ki kellett töltenie a “név” rubrikát.
Picasso kétségkívül az egyik legtehetségesebb kubista festő, ám azt kevesen tudják, hogy a zseniális ecsetforgató-képesség hátterében minden bizonnyal egy születési rendellenesség is közrejátszott. A kis Pablo ugyanis oxigénhiányos állapotban született, ami miatt a bal agyféltekéje nem fejlődött megfelelően. Szerencséjére ezt ellensúlyozandó a jobb agyféltekéje - ami a kreatív, művészi készségekért felelős - valósággal szárnyalt.
„Minden ember elköveti azt a hibát, hogy nem a mában él, nem éli meg az életét, nem annak örül, ami van. Ez pedig, hosszútávon, boldogtalansághoz vezet.” - mondta Picasso, és ehhez tartotta is magát, hiszen Az álom című kép a mindössze 17 esztendős Marie-Therese Waltert ábrázolja, aki - minő meglepetés - az akkor 51 éves Picasso szeretője volt. Segítünk: ez 34 év korkülönbség.
Nem csoda, hogy a kép megért valakinek 155 millió dollárt. A jó hír az, hogy az Alkotásutcánál te is megfestheted. Méghozzá sokkal olcsóbban!
#6. Roy Lichtenstein - Masterpiece (Mestermű)
Egy hatásvadász pop art kép a reklámok és képregények stílusában.
Roy Lichtenstein eredetileg a tanári pályát választotta magának, ám egyre nagyobb képzőművészeti sikereinek köszönhetően végül ecsetre cserélte a katedrát. A történet iróniája, hogy bár a Disney-témájú alkotásait ezrek imádták, a New York Times hangyányit kritikusabb volt. Olyannyira, hogy 1964-ben “Amerika legrosszabb festőjének” kiáltották ki. Még jó, hogy a Tate Modernt ez cseppet sem érdekelte, mert négy évvel később már kiállítást tartottak Lichtenstein képeiből.
A szóban forgó alkotáson a nő feje fölött lebegő szövegbuborékban a következő olvasható: “Brad, drágám, ez a festmény egy mestermű. Hamarosan a te képeidért is odalesz egész New York.” A férfi arca beleegyezést tükröz: Lichtenstein tehát nagyon is bízott saját sikerében. Bár az is lehet, hogy az önirónia beszélt belőle.
És igaza lett: valaki ugyanis 165 millió dollárt fizetett azért, hogy megszerezze ezt a képet.
#5. Amadeo Modigliani - Bal oldalán fekvő akt
Modiljáni - igen, így kell kimondani, mert - bár Franciaországba költözvén a Párizsi iskola jeles tagja volt, Amadeo Olaszországban született.
A 20. századi avantgárd egyik jeles képviselőjeként tartják számon. De a sikert nem adták ingyen.
Amikor Modigliani Párizsban élt, szobrai és képei nem örvendtek túl nagy népszerűségnek. Szerencséjére megismerkedett a nála öt évvel idősebb, és nem mellesleg igen tehetős Beatrice Hastingsszel, aki nem csupán a szerelme lett, hanem mecénása is. Még az sem zavarta, hogy Amadeo előszeretettel pingált portrékat meztelen nőkről.
Modigliani végül egy Jeanne Hébuterne nevű nőt vett feleségül. A házasság tragikus véget ért: az asszony második gyermekét várta, amikor öngyilkos lett. Nem sokkal később Modigliani tuberkulotikus agyhártyagyulladást kapott és elhunyt.
A “Nu cuché” - vagyis a “Bal oldalán fekvő akt” a maga 147 centis szélességével a legnagyobb Modigliani festmény. 2015-ben 170 millió dollárért kelt el. Furcsamód, akár egy márkás autó, amely kigurul a szalonból, 3 évvel később egy hasonló Modigliani akt már “csak” 157,2 dollárt ért.
#4. Picasso - Algériai nők
“A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot.”
“A világnak nincs értelme, akkor a képeimnek miért legyen?”
Mindkét mondás Picasso nevéhez fűződik és sokat elárul a mester egyedülálló stílusáról.
Az Algériai nők egy 15 részes sorozat utolsó darabja, amelyet Eugene Delacroix hasonló című képei ihlettek. A sorozat első darabja mindössze 6 héttel azután készült el, hogy Picasso tudomást szerzett közeli barátja, Matisse haláláról. Nem meglepő, hogy a képeken az ő sítlusjegyei is visszaköszönnek.
Nehéz elképzelni, hogy valakinek volt felesleges 179,4 millió dollárja arra, hogy megvásárolja, pedig ez az igazság.
#3. Rembrandt - Marten Soolmans és Oopjen Coppit kettős portréja
Rembrandt olyan kiemelkedő festő volt, hogy a 17. Századot, amelyben élt és alkotott, az utókor nemes egyszerűséggel csak arany évszázadnak vagy “Rembrandt korának” nevezi.
A holland művész élete szó szerint festőien indult: jó körülmények között nevelkedett, szülei tudósnak szánták. Rembrandt viszont olthatatlanul beleszeretett a színek és formák világába. Alkotói feladatának elsősorban a történeti festészetet tekintette, de a hírnevet a portréi hozták meg számára.
Szerelmi élete már kevésbé volt boldog: feleségével 3 gyermeket veszítettek el, a negyedik egészséges baba születését követően az asszony elhunyt. Rembrandt kis híján beleőrült a fájdalomba. Szeretőket tartott és műkincsekre szórta el a pénzét. A tékozló élet teljes anyagi csődbe torkollott, hitelezői mindenét elárverezték. Így történhetett, hogy az egykor ünnepelt festő halála már senkit sem érdekelt, még illő temetést sem kapott.
Marten Soolmans és Oopjen Coppit kettős portréja 1634-ben készült az esküvőjük alkalmából. A két képet soha nem választották el egymástól, 2015-ben a Louvre és a Rijskmuseum összedobott rá diszkrét 180 millió dollárt. A megállapodás szerint 5-5, majd 8-8 évig lesz látható a két világhírű múzeum tárlatán.
#2. Mark Rothko - No.6
Eredetileg Marcus Rothkovitz-nak hívták, és a ma Lettországhoz tartozó Dvinszk városában látta meg a napvilágot. 10 éves volt, amikor családjával az Egyesült Államokba költözött egy jobb élet reményében. Habár a festészetet tanulta is, később autodidakta festőként aposztrofálta magát.
Mindössze 26 éves volt, amikor először kiállították a festményeit. A kezdeti expresszionista irány után a keleti bölcselettel való találkozásnak köszönhetően alakult ki sajátos stílusa. Ettől kezdve az alkotás számára egy ösztönös rítus volt, amelyből kizárta a tudatosságot. Határozatlan körvonalú színfoltokkal dolgozott, amelyek látszólag lebegtek. Az volt a célja, hogy a képeivel minél nagyobb érzelmi hatást gyakoroljon a szemlélőre.
„Szeretném, ha megértenék végre, én nem vagyok absztrakt művész… Nem érdekel a színeknek és a formáknak, vagy bármi másnak a viszonya. Engem kizárólag az alapvető emberi érzelmek kifejezése foglalkoztat. A tragédia, az extázis, a végzet, satöbbi. A tény, hogy olyan sok ember kiborul és sírva fakad, amikor szembesülnek a képeimmel, azt bizonyítja, képes vagyok kommunikálni feléjük ezeket az alapvető emberi emóciókat… Az emberek, akik sírnak a képeim előtt, ugyanazt a vallásos élményt tapasztalják meg, amit én magam is a kép festésekor.”
A laikus szemlélőnek a No.6 nem más, mint néhány színes sáv egymás alatt. Egy műértőnek viszont jóval több annál. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2014-ben egy gyűjtő 186 millió dollárt fizetett érte.
#1. Gauguin - Mikor lesz esküvőd?
Gauguin a francia posztimpresszionizmus kiemelkedő alakja. Érdekesség, hogy szoros - kissé talán túl szoros - barátság fűzte Van Gogh-hoz, amely egy hallásszervi incidens miatt “fülbeszakadt”.
Gauguin szeretett kísérletezni a színekkel, de Franciaországot már túl szűknek érezte. A vonat és a hajó mellett a kalandvágy vitte Tahitire. Na jó, meg talán némi menekülési kényszer az otthoni nehézségek miatt. Szerette volna megörökíteni az “édeni paradicsomot” - ahogy ő fogalmazott. Csalódnia kellett: Tahiti egyáltalán nem volt olyan vad és buja, mint amire számított. Egy ilyen apróság azonban nem szab gátat egy igazi művész fantáziájának.
A Tahitin festett képek egy képzeletbeli primitív életformába engednek bepillantást. A szigeten készült sorozat egyik kiemelkedő darabja a “Mikor lesz esküvőd?”, vagy ahogy a helyiek mondták: “Nafea faa Ipoipo?”. Lelki szemeink előtt szinte látjuk, ahogy tahiti anyukák aggodalmas arccal kérdezgetik partiképes kisfiukat, hogy “Nafea faa Ipoipo?”
Esküvő ide vagy oda, valaki nem restellt 210 millió dollárt fizetni azért, hogy magáénak tudhassa a festményt.
Elképesztő, hogy a gyűjtők mekkora összegeket képesek áldozni arra, hogy megszerezzenek egy-egy műkincset. Fogadni mernénk, hogy az aukciókon hamarosan újabb hajmeresztő licit-háborúk várhatók.
