Da Vinci, Rubens, Picasso. Néhányan a művészettörténet nagyjai közül. Akármennyire is eltérő a stílusuk, egyben biztosan egyeznek: álmukból felkeltve is tudták, hogyan kell ütős festmény kompozíciót kialakítani.

Nem véletlen, hogy festményeik mára a legnagyobb múzeumok és galériák falait díszítik. Persze, a technikásság nem minden, hiszen az emlékezetes képekhez a tehetség mellett a szorgalom és gyakorlás is kell.

A gyakorlott festői léthez vezető úton viszont az első lépések között az ütős kompozíció alapelvei is szerepelnek.

Görgess, hogy alkothass! 

1. Vázlat, szkeccs, kroki - egy szempillantás művei

Minden festmény ugyanúgy előkészületeket igényel, mint egy épület megtervezése.

Végy egy vázlatfüzetet, egy üres papírt vagy akár egy kezed ügyében lévő szalvétát - az alkotási folyamat első lépései nem a felülettől, csakis a kreativitásodtól függenek.

Az első vázlatoknak nem kell részletesnek lenniük. Rajzolhatsz akár egy ceruzával vagy egy filctollal is, a lényeg a tervezett kompozíció körvonalainak, elhelyezkedésének megálmodása.

Ezért nem is muszáj sok időt eltöltened a szkeccs elkészítésével, bár ha figuratív festményen töröd a fejed, érdemes lehet előre kidolgozni az alakokat, tárgyakat. (Lásd: Leonardo da Vinci fennmaradt tanulmányrajzai.)

Ne feledkezzünk meg a krokikról sem, amik szintén remek ujjgyakorlatként szolgálhatnak. Ezek pár vonalból álló vázlatok, amiket az alkotók általában a városban vagy természetben ülve, egy szempillantás alatt rajzolnak meg.

Készíts annyi verziót a jövendőbeli festmény tárgyáról, annyi szögből, amennyit elegendőnek tartasz. A különféle látószögek, elrendezés és fényviszonyok számos lehetőséget kínálnak, hogy kiválaszd közülük a legjobban sikerült és a neked leginkább tetsző verziót, amiből végül megszülethet az ideális festmény.

2. Fókusz- és enyészpont, avagy a tekintet hatalma

A kép mely pontján szeretnéd, hogy a néző szeme landoljon?

A fókuszpont ugyanis a kép azon része, ami - a kompozíciónak köszönhetően - vonzza a szemet. Ezen a ponton helyezkedik el általában a kép főszereplője (vagy főszereplői) vagy központi eleme. A megjelenített részletek elrendezésének, a perspektívának, valamint a színek együttműködéséből helyeződik hangsúly arra a pontra.

Ez azonban nem minden esetben egyezik az enyészponttal, ami a térbeliség hatását keltő perspektívában a végtelenbe futó vonalak találkozási pontját vagy pontjait jelöli. A reneszánszban ugyanakkor az enyészpont gyakran egybeesett a fókuszponttal.

Így például Botticelli híres festményén, a Vénusz születésén a megjelenített történet központi alakján, magán Vénuszon található az enyészpont. Nemcsak azért, mert a centrális kialakításnak köszönhetően pontosan a vászon geometriai középpontjában helyezkedik el, hanem azért is az őt körülölelő alakok is mind felé mutatnak. A kifújt levegő irányvonala és a kihyújtott karok is mind Vénuszra mutatnak.

Az egyenyészpontos kompozíció mellett kétenyészpontost is kitermelt a művészettörténet. Ebben az esetben a két enyészpont a horizontális vonal két szélén található, ami megosztja a néző figyelmét.

Eszerint készült az ismeretlen szerzőtől származó XVI. századi Mózes és Áron a Fáraó előtt. Habár a műalkotás dinamikus és vibráló, a szemet egyértelműen a kép két szélén elhelyezkedő bibliai alak vonzza.

Természetesen lehet trükközni is a kétféle enyészponttal. Így tett például Velázquez, aki világhírű festményén a centrumba két enyészpontot is becsempészett: a fiatal infánsnőt és az ajtóban lévő alakot.

Ráadásul voltak irányzatok, aminek képviselői valósággal fittyet hánytak az enyészpontra. Így az impresszionisták, akik inkább a színek segítségével irányították a néző szemét a vásznon. Nem véletlen, hogy a korszak klasszicista stílusban festő alkotói, akiket a perspektíva szigorú követésére tanítottak, észre sem akarták venni az avantgárd előfutárait.

Ezek alapján fontos, ha észben tartod, hogy nem a centire kiszámolt enyészponttól lesz jó egy festmény. Gondolj csak az impresszionisták mellett Andy Warholra vagy Jackson Pollockra, akik inkább új látásmódjukkal írták be magukat a művészettörténetbe, nem pedig a klasszikus festői metódusok követése miatt.

3. Perspektíva, az elengedhetetlen

Megvannak azok a nagyon fura, sokszor már vicces koraközépkori kódexrajzok vagy falfestmények, amiken az alakok szinte szétfolynak és minden elem mintha lebegne körülöttük?

Ez bizony a perspektíva hiányának tudható be, aminek alkalmazására egészen a XV. századig várni kellett. A perspektivikus ábrázolás kidolgozása Brunelleschi nevéhez köthető, aki a legenda szerint a firenzei Szent János-keresztelőkápolna épülete alapján vázolta fel elméletét.

A perspektíva segítségével a kétdimenziós felületen háromdimenziós, azaz térbeli hatás érhető el. Ezáltal a térben nagyobb alakzatok a közelség, míg a kisebbek a távolság érzetét keltik. A reneszánsz mester a kép középpontja felé mutató (enyész)vonalakat vázolt fel, amik a “végtelenbe” nyúlnak és abban a bizonyos enyészpontban találkoznak.

A hagyományos, centrális perspektíva mellett beszélhetünk békaperspektíváról is, ami alulnézeti látószöget jelenít meg. Ezzel szemben a madártavlat a felülnézeti perspektívát fedi.

A reneszánszban továbbá kialakult a levegőperspektíva is, ami a távolabbi rétegek homályosságával, árnyalásával érte el a térbeli távolság érzetét. Ez figyelhető meg a Mona Lisán de még a szürrealista De Chirico festményein is.

Tippünk: minden festő kirázza a kisujjából a perspektivikus ábrázolást. Ahhoz, hogy minél élethűbb képeket tudj készíteni, tanácsos az alapoktól elkezdeni a rajztanulást.

Először egyszerű geometriai formák megjelenítését gyakorold. A tanuló képzőművészek gyakran sámli és teáskanna megjelenítésével próbálkoznak.

De hogyan is alakíts ki harmonikus perspektívát? Fogd meg a ceruzád és nyújtsd ki a kezed. A ceruzát illeszd a levegőben a tárgy azon vonalára, amit szeretnél megrajzolni. Csukd be az egyik szemed közben. Eztán tartsd meg a ceruza dőlésszögét, és ebben a szögben húzd a megfelelő vonalat papírra. Egyszerű, mint az egyszer egy!

4. Egyensúlyban az erő

A festmény harmóniája a megfelelő egyensúlyból következik, amit többféleképpen is elérhetsz.

Mit mutat a mérleg?

Vegyük az Arnolfini házaspárt (avagy újabb nevén az Arnolfini eljegyzést). Ha elhelyeznénk egy vízszintes és függőleges vonalat a festményen, a két vonal metszetében a kézfogásuk lenne. A két alak ettől a ponttól ugyanolyan távolságra helyezkedik el, nagyjából ugyanolyan magasak és szinte ugyanannyi ruha is van rajtuk. Tehát ha a vízszintes vonalat egy mérleg nyelvének képzelnénk el, a két végén ugyanakkora súly lenne. Ez teszi kiegyensúlyozottá a festményt.

A tolósúlyos mérleg

Még mielőtt azt hinnéd, hogy a mérnöki tudományokba szeretnénk valójában bevezetni, megnyugtatunk: ez is csak egy szemléletes példa az egyensúlyban lévő kompozícióra. Ekkor a mérleg egyik nyelvén helyezkedik el a fókuszpont, azaz a kép egyik szélén (főként bal oldalon), míg a másikon ezt ellensúlyozandó, egyéb elemek is megtalálhatók (pl. Jean-Léon Gérome: Párbaj az álarcosbál után).

Centrális kompozíció

A centrális kompozíció az egyenyészpontos elrendezéssel feleltethető meg. Ekkor a kép minden eleme egyetlen pontba mutat, ami a vászon centrumában található (pl. Tintoretto: Bacchus és Ariadné házasságkötése).

Fényegyensúly, avagy a kontraszt

A romantika már nem a geometrikus elrendezésre, hanem a mozgékonyságra helyezte a hangsúlyt. A reneszánsz perspektívák helyett már a fényjátékot részesítették előnyben, ami a képek balanszát is nyújtotta.

Ez mutatkozik meg Caravaggio Fiú gyíkharapással c. festményén is, amin a világos és sötét tónusok irányítják a megfigyelő tekintetét.

Színegyensúly

Vegyük Rubens festményeit: a barokk festő egybefüggő árnyalatokat használt a képein, és csak a kiemelésre szánt alakzatokat látta el feltűnőbb árnyalattal, esetleg öltözékkel.

De nem kell időben messzire mennünk ahhoz, hogy belássuk: a modern festők is különös figyelmet fordítottak a színek egyensúlyára. Így például Mondrian, aki az elsődleges és semleges színek egyvelegéből készítette mérföldkőnek számító alkotásait. No. III festményén például a nagyobb piros négyzetet két kisebb, kék és sárga színnel ellensúlyozta.

Az alakzatok egyensúlya

Nemcsak a mérlegelvet vagy a fényegyensúlyt lehet követni, ha harmóniára törekszel festés közben. A álló téglalap alakú vásznon, aminek az alsó felében helyezkedik el (tegyük fel) embercsoport, hiányérzetet kelthet a szemlélőben.

Ilyenkor érdemes trükkhöz folyamodni. Így tett Kitagawa Utamaro, aki a Hideyoshi öt élettársával szórakozik festményén egy nagy ernyőt skiccelt fel a vászon felső szeletébe, ami remekül kiegyensúlyozza a képet.

De miért is érdemes ennyire ügyelni a harmóniára?

Mert ezek teremtik meg azt a drámát és dinamizmust, amik kiemelkedővé tehetik a festményeidet.

5. Forma: négyzet vagy téglalap

A forma befolyásolhatja a kompozíciót. Egy négyzet alakú vásznon könnyebb centrális perspektívát lehet kialakítani, míg a fektetett téglalap a kétenyészpontos perspektívának is helyt adhat.

A legegyszerűbb választás mindenesetre az álló téglalap, hiszen a hétköznapok során is ahhoz szoktunk hozzá (lásd: A4-es papír).

A téglalap alakú vásznat álló helyzetben portré formátumnak, míg fekvőben tájkép formátumnak nevezzük.

A négyzet formátum már valóban több kihívást rejteget, hiszen nehezebb megfelelő egyensúlyt, fókuszpontot kialakítani rajta. Ezért gyakorta a kortársabb stílusok megjelenítésére lehet alkalmas. (Lásd: Victor Vasarely alábbi festménye.)

6. Rétegezés

Úgy szeretnéd lefesteni azt a három darab almát, hogy ne csak a szájnak, de a szemnek is finom legyen?

Segítünk: kezdd azzal, hogy egymáshoz szorosan, egymást részleteiben elfedve helyezed el őket. Ez megteremti a kellő feszültséget és dinamikát a képeden, ráadásul a tekintetet is egy pontra irányítja.

S mitévő légy, ha több, különböző formájú és méretű tárgyat szeretnél megörökíteni?

Ekkor lehet nagy segítségedre a hármas szabály...

7. A hármas szabály

Kutatások bizonyítják, hogy a páratlan számokra jobban felfigyelünk és kellemesebben is érezzük magukat tőlük. Utóbbira példa az a lakberendezési elv, miszerint a dekorációs elemeket érdemes hármasával, de legalább páratlan számban elhelyezni.

Ennek alapján talán nem véletlen, hogy a festészetben is előkelő helyet kapott a hármas szabály.

A hármas szabály pillanatok alatt egyensúlyt alakít ki a képen és a szemet is jobban vonzza, mint egy más elv alapján készült festmény. Ennek eléréséhez nincs is más dolgod, mint:

• Oszd fel a festményt 3, ugyanakkora szeletre (2 vonal segítségével)
• Döntsd el, hogy az enyészpont a vászon alsó vagy felső harmadában fog elhelyezkedni (a leggyakoribb választás az alsó harmadra esik)
• Oszd fel a vásznat 3 további, függőleges egységre
• A vonalak metszetében fognak elhelyezkedni a kép kiemelt elemei
• Eztán nincs is más hátra, mint nekiállni a vázlatkészítésnek, míg végül megszületik életed műremeke

A digitális korban egyébként már nem muszáj ennyire DIY módszerrel élni. A legtöbb telefonon manapság már találsz olyan kamerafunkciót, ami rávetíti a készülő fotóra ezt a hálót.

Habár a hármas szabály remekül alkalmazható téglalap formátumban, négyzetben már kevésbé tanácsos bevetni, hiszen megeshet, hogy inkább felborítja a harmóniát, semhogy megteremtené.

A hármas szabály ráadásul arra is remek, hogy segítségével elő-, közép-, és hátteret vázolj fel.

Ugyanakkor arra is tanácsos ügyelni, hogy soha ne helyezzünk el két azonosan hangsúlyos elemet a vásznon. Habár a kiemelt elemeket ajánlott a hármas elv szerint elhelyezni, ezek közül érdemes mindig egyet kiválasztani, ami a szemlélő figyelmét magára vonzza.

Most pedig, hogy már ezeket is tudod, ecsetet fel, és engedd szabadjára a benned szunnyadó kreatív energiákat!