Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket!
Ezúttal a szürrealizmus tudatalattijába utazunk.
Boldog szülinapot, szürrealizmus!
A szürrealizmusnak irtó jó dolga van, mert egész 1924-ben az ő születésnapját ünnepelték Párizsban. A név szülőatyjának Apollinaire-t tartják, de az irányzat marketingese egy bizonyos André Breton volt: ő gondoskodott róla, hogy a szürrealizmus hódító útjára induljon.
“Surréalisme” - mondja a francia, vagyis realizmus felettiség. Nem nehéz kitalálni, hogy a stílusirányzat képviselői trambulinokat megszégyenítő módon rugaszkodtak el a realitás kiszámítható talajáról, hogy aztán a tudatalatti mélyebb birodalmában landolva nagyot alkossanak.
A szürrealizmus kétségtelenül a két világháború közötti időszak egyik legismertebb művészeti mozgalma, amely festői pókhálóként szőtte át a képzőművészet és az irodalom színpadát. A szürrealisták úgy vélték, éber állapotban nem lehet a tudatalatti és a lélek valódi esszenciáját vászonra vinni.
Mivel a nem éber állapot eléréséhez kapóra jönnek a bódultságot fokozó ilyen-olyan módszerek, talán nem meglepő, hogy az irányzat elsősorban a fiatal művészek körében volt népszerű. Jó, talán azért is, mert ők vágytak jobban az újdonság fuvallatára...
Szürreális, de itt is volt két irányzat
Lassan joggal gondolhatjuk, hogy egy művészeti irányzat fabatkát sem ér, ha nincs legalább két irányzata. Nos, a szürrealizmus gondoskodott róla, hogy többek között például a futurizmus és az expresszionizmus mellett ő is felkerüljön a művészetek térképére.
A figuratív irányzat képviselői is víziókat festettek, ám a realitás egyes elemeit fényképészeti pontossággal vitték fel a vászonra, ezzel is fokozva a valóság és a valóságon túli világ között tátongó szakadékot. Ha egy vetélkedőn csak egy figuratív szürrealista festő neve választ el a millióktól, Salvador Dalíval garantáltan nyerni fogsz! Ha pedig netán szeretnél a vékonybajuszú nyomdokaiba lépni, figyeld a programjainkat, mert néha nálunk is lehet Dalí-t festeni!
Salvador Dalí: Elfolyó idő
A nonfiguratív irányzat képviselői inkább a mitikus jelképeket és a tudatalatti ősi figuráit festették meg. Közülük Joan Miró, Paul Klee vagy épp Yves Tanguy nevét érdemes megjegyezni!
Jó-jó, de hogy ismerem fel a szürrealista festményt?
...kérdezhetnéd. Hát így!
-
Ha a tárgyak úgy néznek ki, ahogy a valóságban sosem, akkor a kép jó eséllyel szürrealista. Gondolj például Dalí Elfolyó idejére, ahol az óra márciusi hóembereket megszégyenítően olvadozik.
-
Ha úgy véled, hogy a festményen lévő szimbólumoknak több lehetséges jelentése van, és erősen aktív szemlélőnek érzed magad - tehát úgy érzed, a bambulás nem elég, értelmezni is kell a látottakat - akkor sanszos, hogy belefutottál egy szürrealista festménybe.
-
Ha az adott piktori csoda 1920 és 1940 között készült, akkor már gyanakodhatsz a szürrealizmusra.
-
És végül, ha a tárgyak, dolgok, személyek a festményen épp átváltoznak valami mássá - például egy ember tájjá vagy egy gép állattá - akkor az a kép bizony….de már úgyis tudod!
Mostantól semmi sem akadályozhat meg, hogy felismerj egy szürrealista festményt, de ha szeretnéd még a memóriádat trenírozni, kattinst ide, és gyönyörködj egy kicsit az irányzat remekműveiben!
