Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket! 

Ezúttal a pointillizmus pontbirodalmában csatangolunk.

Pontillizmus? Divizionizmus? Netán neoimpresszionizmus?

Bármelyik kifejezést használod, helyesen utalsz a 19. század alkonyának egyik legizgalmasabb irányzatára. Ahogy az alcímben megbújó neoimpresszionizmus szó is sugallja, a pointillizmus az impresszionizmusból alakult ki. Mindkét irányzatnál a fény jelenti az ihlet fő forrását. Ám amíg az impresszionisták leginkább a fény telítettségét, mélységét igyekeztek vászonra vetni, addig a pointillisták a fény és a színek viszonyát boncolgatták.

“Pont jó lesz!” - Ez akár a pointillisták mottója is lehetett volna.

Legalábbis, ami az alkotásuk legkisebb egységét illeti. A pointillisták ugyanis apró, pontszerű ecsetvonásokból varázsoltak műalkotást. Ha most azt gondolod, hogy bárki tud színes festékkel pöttyözgetni egy vászonra, tévedsz. Mert bár a pigmentpontok felvitele önmagában nem egy ecsetkezelési bravúr, a képstruktúra kitalálása és megvalósítása komolyan megdolgoztatja az agytekervényeket. 

Szeretnéd egy kicsit átérezni, mekkora meló egy ilyen mű elkészítése? Nézd meg az Igazából szerelem című film záróképét. (nagyjából 02.43-tól)  Azt, amikor a reptéren elkapott örömteli fotók elkezdenek egymás mellett megjelenni, mígnem végül összeáll belőlük egy hatalmas szív. Ha megfigyeled a folyamatot, és csak megpróbálod kitalálni, hogy mikor kezd el kirajzolódni a szív alak, rögtön érteni fogod, hogy egy ilyet összerakni bizony nem is olyan egyszerű. Ugyanez a helyzet egy pointillista festmény esetében is.

És mivel szakmai körökben kicsit macerás lenne mindig elmondani, hogy a pointillizmus az az irányzat, ahol az egymás mellé helyezett színpöttyökből áll össze az alkotás, a technika kapott egy festőien elegáns nevet. Úgy hívják: optikai színkeverés. 

Prominens pointillista piktorok Párizsban

Párizs semmihez sem fogható! Szajna-part, macskaköves utcák, páratlan hangulatú kávézók vagy épp filmbe kilátás egy parányi erkélyről…..

Mind ideális inspirációs forrás egy festőnek. Az 1880-as évek második felében Georges Seurat és Paul Signac váltak a pointillizmus fő képviselőivé. Később az impresszionizmusban kiteljesedő Camille Pisarro is csatlakozott hozzájuk néhány kép erejéig. 

Ha a pontszerű festményekről valakinek Van Gogh neve ugrik be, az sem téved nagyot. 1886 és 1888 között ugyanis a Napraforgók alkotója sok időt töltött Seurat és Signac társaságában. És bár türelmetlen természete miatt a pointillizmussal történő parolázás kérészéletű volt számára, az 1887-es Önarcképét ezzel az eljárással festette meg. Apropó, ha még nem olvastad a Van Goghról szóló cikkünket, ne hagyd ki! :) Sőt, ha pont jól jönne otthonra egy saját Van Gogh, nálunk festhetsz egyet magadnak!

Ha pedig egy festészeti stílus még az egy füllel is zseniálisan alkotó Van Gogh tetszését is elnyerte, az sem meglepő, hogy a pointillizmus elérte, amiről a legtöbb irányzat csak álmodni mer: hatott az utókorra. Egész pontosan az orosz avantgard festőkre, majd később a fauvizmusra is. 

Hát nem elképesztő, hogy mire képes néhány színes pont?!