Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket! 

Ezúttal a fauvizmus szín-energiájában merülünk el.

Te is rosszul ejted a fauvizmus kifejezést?

Ha brit kutatók kiejtésbeli kérdésekre is áldoznának a drága idejükből, szinte biztos, hogy a fauvizmus esetében rájöttek volna arra, hogy az emberek többsége nem ismeri a szó helyes kiejtését. Kiejtés szerint ugyanis “fövizmus”-ról beszélünk, és véletlenül sem fauvizmusról. Most, hogy már biztosan jól fogod ejteni az irányzat nevét, lássuk, mit is kell róla tudni.

A faramuci francia kiejtésből gyanítható, hogy a fauvizmus bölcsője Franciaország volt. Valóban, az irányzat 1905 Párizsában kezdte bontogatni festőszárnyait, méghozzá a szépen csengő harmadik Salon d’Automne, vagyis “Őszi szalon” keretében. Ebben az évben 397 művész 1625 festményét mutatták be. 

Az egyik terem - konkréten a mesei 7-es számú - kizárólag az ekkor debütáló fauvista festőcsoport képeitől roskadozott. Az internet mindentudó bugyrainak hála azzal is tisztában vagyunk, hogy egész pontosan 39 festmény függött a falakon.

Fauvizmus: kinek köszönhető ez a faramuci név?

Valójában, ez csak nekünk faramuci.  Louis Vauxcelles éppen olyan könnyedséggel emlegette az általa kitalált irányzatot, mint ahogy bemutatkozáskor kimondta a saját nevét. Először egy folyóiratban aposztrofálta fauvistának - vagyis “vadaknak” - az új irányzat képviselőit. Az alkotások színvilágát elnézve pedig cseppet sem meglepő ez az elnevezés.

A művészvilágban szokatlan módon a fauvisták képeit mindenki nagy lelkesedéssel fogadta. A sajtó, a szakmai közvélemény és az értelmiség is hasonlóképp ódákat zengett róla.

Aki azt gondolja, hogy kis festőcsoport lévén a fauvisták sok időt töltöttek egymás társaságában, hogy közösen alkossanak, nagyot téved. Ők a szabadságot hajszolták, a függetlenséget és a szárnyalást. És jóllehet egy ideig minden szombaton összejöttek egyikük otthonában - ahol ki tudja milyen módon szólongatták múzsájukat?! - nem volt köztük szoros együttműködés. Mindannyian a saját útjukat járták, ami gyakran európai utazgatásokban manifesztálódott.

Fauvista festők csokra

Hogy kikről van szó? Henri Matisse-t mindenképp jegyezd meg, hiszen ő volt az irányzat éllovasa. Mellette André Derain és Maurice de Vlaminck nevét érdemes feltölteni a szürkeállományodba.

A fauvizmus egyébként nem élt sokáig. Ahogy már említettük, 1905-ben született, és mindössze három év tündöklés jutott neki. Amikor ugyanis 1908-ban Matisse megalapította saját művészeti akadémiáját, a fauvizmus szerencsecsillaga is leáldozott.

Mi fán terem a fauvizmus? 

A pointillizmus, másnéven neoimpresszionizmus utórezgései hívták életre, de nagy hatással volt rá a két legjelentősebb posztimpresszionista festő, Gauguin és Van Gogh is.

Amíg kubisták a reneszánsz klasszikus térszemléletétől vágytak szabadulni, a fauvisták is a múlt kultúrája ellen harcoltak. Piedesztálra emelték az élénk színeket, és arra törekedtek, hogy megmaradjon az önállóságuk. Márpedig szerintük a színekkel ezt csak úgy lehetett elérni, hogy nem keverték őket.  

A fauvizmus olyan, mint egyfajta szenzuális expresszionizmus: az érzelmeket kívánja hangsúlyozni, méghozzá a színek felszabadításával. Ha pedig élénk, színekre gondolunk, mi más juthatna eszünkbe, mint a mediterrán világ pezsdítő vibrálása?!

Ha tehát szembejön veled egy festmény, ami 1905 és 1908 közé datálható, valamint az élénk színek hatására forró, mediterrán hangulatot áraszt, jó eséllyel egy fauvista képet szemlélsz.