Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket!
Ezúttal a dadaizmus rendszerellenes bugyraiban téblábolunk!
“Az ördög vigye a fenébe az eszemet!” - Mondta a dadaizmus atyja, Tristan Tzara, és ezzel nagyszerűen összefoglalta a 20. századi művészeti mozgalom esszenciáját. A lázadást. A ráció elleni harcot. Az erkölcs, a normák, a törvény és a jó ízlés provokációját.
És hogy mi hívta életre ezt a szabályellenes magatartást? Természetesen a korszak eseményei.
Dadaizmus: már megint egy háborús avantgárd irányzat
A dadaizmus 1916-ban kezdte meg hódító útját, méghozzá Zürichben, akkor, amikor már javában zajlott az első világháború. A világ a feje tetejére állt. És amíg a béke beláthatatlan időre távozó hiánycikké vált, feszültségből, haragból és tomboló kétségbeesésből nem volt hiány. Ahogy a művészetben oly gyakran, a forrongó indulatok ezúttal is felpiszkálták a művészvilág kreativitását.
A dadaizmus először Berlint, Kölnt, Hannovert, New Yorkot és Párizst hódította meg, majd kicsit később Hollandiában és Olaszországban is népszerűvé vált. Mindazonáltal tündöklése nem tartott sokáig. Jóllehet az 1920-as évek közepén a szerencsecsillaga fájón lepottyant a művészet égboltjáról, hatása tovább élt a későbbi irányzatokban.
Forrás: https://3mango.hu/blog/huelsenbeck-richard-dadaista-kialtvany-1918-reszletek/
Dadaizmus - mégis milyen név ez?!
Ha nem tetszik, a cikk elején már emlegetett Tristan Tzara szelleménél lehet panaszt bejelenteni. És bár a név az ő ötlete volt, arról megoszlanak a vélemények, hogy miért pont erre a kifejezésre esett a választása. A ‘dada’ szó több nyelven is értelmes jelentéssel bír, a franciában például lovacskát, vesszőparipát jelent, de Tzara maga is elismerte, hogy a ‘dadának’ valójában nincs konkrét jelentése. És hát mi ez, ha nem lázadás az ellen, hogy egy stílusirányzat nevének illik tükröznie annak jellemzőit?!
Dadaista stílusjegyek, amiket jó eséllyel felismerhetsz!
Íme Marcel Duchamp Forrás című képe 1917-ből.
A kép forrása pedig ez: http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/dadaizmus.htm
Ahogy már említettük, a dadaisták minden porcikájukkal lázadtak a hagyományok ellen. Nem csoda, hogy a festészetre addig jellemző technikákkal és színhasználattal sem tudtak kibékülni. A korábban bevett színkombinációkat olyan vehemenciával utasították el, mint eltökélt diétázó a tortaszeletet. Sőt, a megszokott geometriai alakzatokra is határozott nemet mondtak. Cserébe viszont szívesen készítettek kompozíciókat hulladékból. Persze azért szemétség lenne azt állítani, hogy csak a kuka tartalma mozgatta meg a fantáziájukat, elvégre a hétköznapi ecset-festék kombót éppúgy kedvelték, mint a kollázs készítést.
Nem kérdés, hogy most sem hagyjuk, hogy hiányérzeted legyen a dadaizmus legjelentősebb festőit illetően. Három nevet érdemes elmenteni az agyadban. Az első Tristan Tzara, a dadaizmus már sokat emlegetett apukája. Mellette Hugo Bell és Marcel Duchamp nevét érdemes lazán bedobni a társalgásba, amikor legközelebb szóba kerül a dadaizmus.
Tehát: ha egy 20. század elején készült festmény kusza vonalakból, furcsa színekből áll, netán egy kollázst látsz, akkor van rá esély, hogy dadaista kép került a látómeződbe. Ha pedig véletlenül összekevered egy szürrealista, uram bocsá’ futurista alkotással, meggyőződésünk, hogy nem fognak megdobálni ecsetszőrrel!
