“Nemrég találkoztam először Afremov festményeivel” - vajon lehet ennél nagyobb klisével kezdeni egy cikket? Habár ez is így kezdődik…Persze, lehet, hogy e mondat láttán csak én látom magam előtt, amint a cikk írója az utcán grasszálva egyszercsak megpillant egy bukdácsoló Afremov-képet, amint akkurátusan áthelyezi a súlyát a jobb alsó sarkáról a bal alsó sarkára….
De egy ütős cikknek inkább azzal kellene kezdődnie, hogy 40 évesen Afremov 1 év alatt annyi bevételre tett szert a képeladásokból, hogy saját galériát nyitott. Sőt, egy képkeretező vállalkozást is elindított, hiszen nem akarta, hogy a festményei kerettelenül lézengjenek a nagyvilágban.
Persze a sikerhez vezető út Afremov számára is rögös volt. Mutatjuk, mennyire.
https://afremov.com/
Afremov-origó
A kis Leonid 1955-ben, a fehéroroszországi Vitebskben látta meg napvilágot zsidó szülők gyermekeként. És bár kétségkívül ügyesen választotta meg a születési helyét - hiszen 68 évvel korábban egyik példaképe, Chagall is ebben a városban sírt fel - nem sejthette, hogy származása sok nehézség okozója lesz.
Afremov tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott: szerette a művészeteket, nemcsak pálcikafigurát tudott rajzolni, de a festékkel is szoros barátságot kötött, amely barátságot különféle művészeti kurzusokon próbálta elmélyíteni. Habár szülei mindenben támogatták, a 14 éves Afremov nem hallgatott édesanyja szigorú “sapka-sál” intelmére: egy súlyosabb megfázás ugyanis ráhúzódott a veséjére és a szövődmények miatt a vérnyomása az egekbe szökött és ott is maradt.
A művészet az egyetemi tanulmányait is áthatotta. Grafikus ismereteket is szerzett és végérvényesen beszippantotta a 19. századi francia impresszionizmus világa: Chagall, Picasso, Dalí és Modiglani valóságos istenek voltak a szemében. Afremov ekkor, az egyetemi évei alatt rendezte meg első kiállítását, amely olyan sikeres volt, hogy néhány kép jó pénzért gazdát is cserélt.
Házasságtól Izraelig
Afremov bizonyára sokszor mondott ‘igent’ dolgokra, de élete nagy igenjét 1975-ben mondta ki, amikor örök hűséget esküdött Inessa Kagannak. És nem azért, mert az “inessakagan” hangzásra olyan, mint egy ultrakényelmes IKEA kanapé, hanem mert teljes szívéből szerette őt. Nem sokkal később már Dmitry nevű fiuk cumivonzó sírása töltötte be otthonukat, amelyet ‘82-ben “több térre van szükségünk”-jeligére családi házra cseréltek.
https://afremov.com/dream-wedding-original-oil-painting-on-canvas-by-leonid-afremov-size-30-x40-75cm-x-100cm-41827571.html
Az iskolák elvégzése után az ifjú apuka – azaz Afremov maga - a helyi likőrgyárnak kezdett el dolgozni: no nem mint hivatásos kóstoló, hanem mint az üvegekre kerülő címkék tervezője. Később, a színházi világban is megmártózott: díszlettervezőként dolgozott. A világot jelentő deszkák után propaganda poszterekkel és kommunista ünnepek falfestményeivel tette színesebb hellyé a világot.
Habár a tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt, zsidó származása miatt nem kerülhetett be a helyi művészeti szervezetekbe: képei gyakorlatilag ingyen cseréltek gazdát, nem csoda, hogy 1990 előtt készült alkotásairól nem sok információnk van.
Az 1986-os csernobili katasztrófa alig néhányszáz kilométerre történt Vitebsktől, a sugárzás pedig Afremov akkor kétesztendős kisebbik fiának egészségére is hatással volt. Ez, valamint a Fehéroroszországban egyre erősödő antiszemitizmus kellően megkeserítette a család mindennapjait: érthető, hogy amikor Gorbacsov lehetővé tette az izraeli emigrációt, az Afremov família élt a lehetőséggel. Az, hogy Izraelben éltek rokonok, jelentősen megkönnyítette a dolgukat.
Izrael
Orosz bevándorlónak lenni az kilencvenes évek Izraeljében határozottan értékes dolog volt. Legalábbis elméletben. A pénz nyelvére lefordítva már kevésbé: Afremov 50 sékelért (körülbelül 4000 Ft) adta el képeit, amit viszont 500-5000 sékelért adtak tovább a műkereskedők (40.000- 405.000 Ft). Amikor a fiatal festő szóvá tette, hogy kevesli a képeiért kapott honoráriumot, azzal érveltek, hogy orosz bevándorlóként ne is reménykedjen nagyobb haszonban.
https://www.boredpanda.com/colourful-oil-paintings-leonid-afremov/?utm_source=google&utm_medium=organic&utm_campaign=organic
Habár Afremov - egyébként joggal - úgy érezte, hogy kizsákmányolják, nem adta fel ecset-álmait. Ekkor még főleg akrillal és vízfestékkel dolgozott, a speciális pengés technikája még kísérleti stádiumban volt. A témát mindig úgy választotta meg, hogy a vevőközönségének kedvezzen, még akkor is, ha ezzel kicsit meggyilkolászta a művészi kreativitást.
1994-ben Afremov a fiára bízta a képek népszerűsítését. Az ekkor már 16 éves Dmitry meglepően sikeres “salesesnek” bizonyult: az általa lebonyolított tranzakciók jóval túlszárnyalták a galériák által felajánlott összegeket. A titka abban rejlett, hogy elsősorban szintén orosz származású bevándorlóknál házalt. Az általa eladott képek bevételéből Afremov saját galériát nyitott és elindította képkeretező vállalkozását. A gond csak az volt, hogy az izraeliek továbbra sem nézték jó szemmel a ténykedését: a galériába többször betörtek, ráadásul a helyi újságban nem jelenhettek meg a galériát népszerűsítő hirdetések.
Afremov már-már eljutott az “ez így nem fog menni” állapotba, amikor is váratlan - és egyébként sajnos kérészéletű - fellendülést hozott számára egy új barátság.
A szóban forgó cimbora Leonid Ptashka izraeli jazz zenész volt, akivel - azon túl, hogy druszák, azaz keresztnévtesók voltak - minden bizonnyal az is összekötötte, hogy a muzsikus “beszélni kicsi orosz”. Ptashka megkérte Afremovot, hogy fessen néhány képet a zenészeiről. Nos, a “néhányból” rövid idő alatt több tucat festmény lett, amelyek végül kiállításra kerültek a Nemzetközi Jazz Fesztiválon.
https://afremov.com/jazz-trio-palette-knife-oil-painting-on-canvas-by-leonid-afremov-size-36-x24.html
2001-ben szörnyű dolog történt: Afremov galériája vandalizmus áldozata lett: a képek nagy része megsemmisült, a festőfelszerelését pedig ellopták. És bár a tolvajok célja minden bizonnyal a mester megkárosítása volt, a tehetséget nem tudták elcsaklizni Afremovtól. A történtek után a mester nyakába vette a családját - a valóságban ehhez egy repülő segítségét is kérte - és az ígéret földjére költözött. Persze nem csak úgy ukk-mukk-fukk...
Afremov álmaiban Amerika visszainteget
Afremov gondosan előkészítette a hadműveletet: tudta, hogy ha csak úgy, a semmiből megérkezik az ígéret földjére, a városi forgatag egy pillanat alatt bekebelezi.
Ezt elkerülendő kiválasztotta a legjobb képeit és postán elküldte Brooklynban élő testvérének. Amikor az Afremov-család landolt New Yorkban, több mint 100 festménye várta, hogy új gazdát találjon magának. Fiával galériáról galériára jártak, ám szomorúan konstatálták, hogy a műértők főleg a zsidó témájú képeket és a muzsikusokat ábrázoló portrékat vásárolták meg. Mindez azt is jelentette, hogy Afremov ismét kényetelen volt parkolópályára küldeni a kreativitását, és ebben az időszakban kizárólag olyan képeket festett, amelyeket könnyebben eladhatott.
Jóllehet karrier szempontjából a Nagy Alma gyümölcsözőnek bizonyult, az ottani klíma már kevésbé volt Leonid-kompatibilis. A nagy hidegek és a hőmérsékletingadozás miatt állandó ízületi- és izomfájdalom kínozta, így végül 2002-ben Fort Lauderdale-be költözött, ahová hamarosan családja is követte. A kreativitás megélésére azonban itt sem volt lehetősége: a galériák mindig azonos témájú képeket követeltek tőle.
Az áttörésre azonban nem kellett sokat várni: a felmentősereg pedig az Ebay volt, ahol Leonid fia, Boris vette magához az irányítást. Először csak kísérletképpen tette fel édesapja képeit, de legnagyobb meglepetésére az eladás úgy ment, mint a karikacsapás. Az pedig csak pemzlihab volt az alkotás tortáján, hogy sok-sok év mellőzöttség után végre méltó honoráriumot kapott. Ez volt az a pont, ahol a múzsák hívó szava meghallgatásra nyert, és kreativitása utat törhetett magának.
http://www.paintinghere.com/painting/leonid_afremov_dance_of_the_soul_28408.html
Habár az ekkor 49 éves festő galériákkal is több üzletet kötött, elsősorban gyűjtőknek adott el. Az internetnek köszönhetően villámsebességgel híre ment a tehetségének: egyre több tévéműsorba hívták meg vendégként. De ez még nem minden: pszichológusok és pszichiáterek ráeszméltek arra, hogy a színpompás festmények a terápiás eljárásban is jól használhatóak. Kiderült - ahogy erre számos orvosi magazinban megjelent cikk is rávilágított - hogy Afremov képeinek stresszcsökkentő és nyugtató hatása van. Nos, ha valamiért, már ezért megéri festeni egyet magadnak! (Itt tudsz időpontot foglalni!)
Habár a siker-cunamit követően Afremov maga is kivette a részét a képek értékesítéséből, a szervezete nem rajongott a stresszért: a szíve a rakoncátlankodás mellett döntött. Az orvosok pedig azt javasolták neki, hogy kizárólag a festésre összpontosítson - naná, ha már a képeknek nyugtató hatása van! Szerencsére a fiai - Boris és Dmitry - kiváló üzletembernek bizonyultak, így a festő szerencsecsillaga egyre magasabbra ívelhetett.
És ha már szerencsecsillag, lássuk, mi teszi Afremov művészetét olyan különlegessé!
Színorgia és ami mögötte van
Azok után, hogy Afremov több alkalommal is szembesült azzal, hogy a származása és a vallása miatt elítélik, joggal gondolhatnánk, hogy a munkássága főként ezeket a témákat dolgozza fel és esetleges rejtett üzenetekkel igyekszik fityiszt mutatni.
Ennél távolabb azonban csak akkor állnánk a valóságtól, ha az a Holdon csücsülne, mi pedig a Plútóról fürkésznénk.
Afremov alkotásai politikai szempontból semlegesek, soha nem bántóak és még egy morzsányi fricska vagy utalás sincs bennük elrejtve. Az esetek többségében személyes élményeit örökítette meg a vásznon, esetleg színpompás pettyekben manifesztálta érzelmeit. Festményeit afféle művészi szemüvegnek szánta, hogy a szemlélők olyannak láthassák a világot, mint ő. És pontosan ebben rejlett a sikerének titka is, hiszen a semleges témaválasztás miatt a képei társadalmi rangtól, származástól, kortól, vallástól és nemtől függetlenül is élvezhetőek.
https://fineartamerica.com/featured/charming-cat-leonid-afremov.html
Azon túl, hogy Afremov az utazásai során szerzett élményeket is előszeretettel vászonra vetette, rajongott az állatokért is. Kutyák, lovak, zsiráfok, tigrisek, szarvasok és macskák, keltek életre az ecsetforgatása nyomán. Főleg macskák: Afremov odavolt a puhaléptű egérvadászokért.
Afremov képei egytől egyig szemet gyönyörködtetőek. És bár az életét megismerve sokszor nem volt a sors kegyeltje, szakadatlanul küzdött az álmáért, hogy elismert festő lehessen. A jó hír az, hogy ezt alaposan túlteljesítette. Még jobb hír, hogy még csak 63 éves és továbbra is rajong a festésért. A világ műkedvelőinek (és a pszichológusoknak) tehát egyetlen dolga van: lélegzetvisszafojtva várni, hogy a mester újabb és újabb színkavalkádos optimizmusfröccsel rukkoljon elő.
