Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket!
Ezúttal a romantika színpompás világában poroszkálunk!
Ahogy már egy korábbi cikkünkben is említettük, a gótika és a romantika kéz a kézben jártak. Nem meglepő, hogy a romantika is több művészeti ágra hatott, így a festészet mellett az irodalom, a szobrászat és az építészet életét is felpezsdítette. És most tényleg nem azért, mert az Alkotásutcában mi az ecsetbűvölésben hiszünk, de kár lenne nem elbüszkélkedni azzal, hogy a romantika először a festészetben jelent meg. Most, hogy ez megvolt, lássuk a részleteket!
Delacroix: Sardanpal halála
Forrás: https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/muveszetek/a-szinek-komponistaja
Romantika a jelen-undoritisz legjobb orvossága!
A jelen-undoritisz egy különleges kórkép. Nem jár lázzal, ágyban fekvéssel, és “tessék, főztem neked egy kis húslevest” típusú mondatokkal. A betegek leginkább az akut elégedetlenséget tapasztalják magukon tünetként. Sőt, szélsőséges esetben úgy érzik, kifejezetten megvetően tekintenek a jelenre. És mit csinál, akinek elege van a jelenből? Visszanyúlik egy olyan érába, ami szimpatikusabb. A romantikusoknak ez a korszak a középkor volt, legalábbis annak emléke, elvégre a patkányos pestit mizériát bizonyára nem sírták vissza. A 18. század vége tehát nem jött be nekik, cserébe imádtak mindent, ami egzotikus és álomszerű, és visszakanyarodik a letűnt időkhöz.
Ami a színeket illeti, mondanunk sem kell, hogy nem fukarkodtak velük. Elvégre a szürkeség unalmas, a romantikusok viszont pezsdítő vibrálásra vágytak. Ennek érdekében erős tónusokat, sok-sok fényt és színes árnyékokat hívtak segítségül. Szerették megjeleníteni a természet és az érzelmek kettősének izgalmas változékonyságát. És persze hittek abban, hogy attól lesz különleges egy festmény, ha teret engednek az egyéni alkotói kifejezésmódnak. Másként mindenki csak ugyanazt festette volna meg, pontosan ugyanúgy, ami minden, csak nem érdekes!
Delacroix, A szabadság vezeti a népet
Forrás: https://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index2077.html
Delacroix, az európai romantika éllovasa
Eugéne Delacroix, egész pontosan. És Özsen Dölákroá - így mondta a nevét, amikor bemutatkozott. Könyvet lehetne írni az életéről, de mi most csak a lényeget emeljük ki.
A kamaszodó Delacroix a gimnázium elvégzése után egy klasszicista akadémikus műhelyben folytatta a tanulmányait. Ami leginkább arra volt jó, hogy rájöjjön: a klasszicizmus minden szempontból dögunalmas számára, és köszöni, de nem kér belőle. Határozott színekkel és erős fényekkel, illetve árnyékokkal harcolt a klasszicista képek szürkesége ellen.
Más neves festőkhöz hasonlóan ő is úgy tökéletesítette a tudását, hogy bejárt a Louvre-ba, és másolta a nagyokat, Rubens és Rembrant például közel állt a szívéhez. Nem kérdés, hogy Delacroix módszere több mint bevált. Nem csak korának egyik legkiemelkedőbb festője lett, hanem az utókor is a mai napig kalapot emel ecsetforgatói képessége előtt!
Egyik leghíresebb képe a Szabadság vezeti a népet, de mivel egy kép, nem kép, mondunk még kettőt: Orfeusz és Euridiké vagy épp Önarckép. Előbbi Sao Paolóban függ, Brazíliában, utóbbi pedig a Louvre-ban tengeti festői mindennapjait!
Íme a Vihartól megvadult ló! Csak a Szépművészeti Múzeumig kell elslattyogni, ha élőben is megnéznéd!
Forrás:
https://hu.museum-digital.org/index.phpt=objekt&oges=204798&recordlang=hu&record=
Zárásként pedig még egy infó Delacroix-ról: odavolt a lovakért! Rengeteget tanulmányozta őket, és patás pajtásai sok képen visszaköszönnek. De mivel tudta, hogy lóból is megárt a sok, a romantika jegyében más témákat is szívesen megörökített!
