Az általános iskolában kétféle festékkel ismerkedtünk meg: először a jó öreg vízfestékkel, ami, akár egy kilöttyintett híg kávé, diszkrét pigmentáltsággal csorgott végig a papíron. Később beköltözött a rajzórás dobozba a tempera is, amelyik szolidan orrfacsaró illatával és intenzív színével hamar kiütötte a nyeregből vízalapú társát. Ám mondanunk sem kell, a festői alkotások nem pusztán ezzel a két festékkel készülhetnek. 4 részes cikksorozatunkban összeszedjük a leggyakoribb festék típusokat, hogy mostantól iránytű nélkül is eligazodj a különféle festékek labirintusában.
A pigmentek áttetsző tánca: a vízfesték
Forrás: https://mymodernmet.com/different-types-of-painting/ - Public domain via Wikicommons
A vízfesték, ahogy azt a nevéből pazarul kikövetkeztethetjük, vízbázisú pigmentekből áll. Pontosan ennek köszönhető, hogy az opálos vízfesték-pingálmányok száradást követően is feloldhatók némi H2O segítségével. Ez óriási előny, ha javítást szeretnénk eszközölni, de egyben bosszantó hátrány is, ha például gyermekünk első alkotására ráloccsan az eső után magát megrázó kutya bundájából a víz. Jóllehet a profik elsősorban papírra festenek vele, a textil, a fa, a bőr és a pergamen sem sértődik meg, ha vízfestékkel közelítünk hozzá!
A gouache - a pigmentált festék, aminek mindjárt mutatjuk a kiejtését
Forrás: https://mymodernmet.com/different-types-of-painting/ - Public domain via Wikicommons
A gouache (ejtsd: gvuáss - de a forvo.com-on profibb kiejtést is meghallgathatsz!) nagyon hasonlít a vízfestékhez, legalábbis abból a szempontból, hogy száradást követően vízzel oldható. Mindazonáltal sokkal pigmentáltabb a vízfestéknél, ráadásul a benne lévő krétapor miatt opálosan mattra szárad. Ha az szeretnénk, hogy a vele készült alkotás túlélje a hűtőre mágnesezett utóéletét, érdemes lakkal fixálni a felszínét. Ha pedig ezt a lépést inkább kihagynánk, az akril gouache a legbölcsebb választás, amely száradást követően teljesen vízálló!
Azt a pasztell mindenit!
Forrás: https://mymodernmet.com/different-types-of-painting/ - Public domain via Wikicommons
“A pasztellkréta nyomán megelevenedő dunántúli erdő változatos színekben pompázó őszi világát csodáló fiatalok egységes véleménye szerint.” - ez egy légzőgyakorlat, egy szuszra kell elmondani. Jól tükrözi, milyen élénk színvilágot lehet megörökíteni a pasztellkréták segítségével.
A pasztellt gyakran “száraz festékként” is emlegetik, hiszen kréta formájában tengeti mindennapjait. A 16. század óta elmaradhatatlan része a festők palettájának, leginkább azért, a krétákat nem megterhelő ide-oda hurcolni, és nincs szükség vízre vagy más anyagra ahhoz, hogy megmutassák a világnak a bennük rejlő pigment potenciált.
Két verziójukat ismerjük: a puha pasztellkrétát és a kissé viaszosabb állagú olajpasztellt. Használatuk rendkívül egyszerű: legtöbb esetben közvetlenül rajzolhatunk/festhetünk velük a kívánt felületre. Mivel azonban krétáról van szó, az elkészült alkotást érdemes üveg mögé zárni, nehogy a nagy gonddal megálmodott csoda elmázolódjon. Utóbbi az alkotót épp úgy elszomorítaná, mint azt a személyt, akinek a pasztellkréta nyomán megelevenedő foltokat el kell távolítania a csempéről, a kanapéról vagy épp a falról.
Figyeld a blogunkat, hamarosan jön a folytatás, mert még rengeteg festéktípus várja, hogy bemutatozzon a publikumnak!
