Leonardo Da Vinci Mona Lisáját szinte mindenki ismeri. De vajon minek köszönheti a kép, hogy ennyire népszerű? Az alkotójának, a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb polihisztorának? Vagy annak, hogy szokatlanul újszerű technikával festették, ráadásul a méretét tekintve inkább Liliputba való, semmint az óriások földjére? Nos, szakértők szerint a magyarázat másutt keresendő. Egész pontosan a Mona Lisa sokszáz éves történetében, amely hajmeresztően izgalmas fordulatokat tartalmaz. Lássuk a részleteket!
Ki is az a Mona Lisa?
Ha erre lenne egy egységes álláspont, ez a bekezdés továbbra is az ideák láthatatlan világában szendereghetne. De nem így van.
A legtöbben úgy vélik, hogy Mona Lisa, amely olaszul a La Gioconda nevet viseli, egy bizonyos Del Giocondo feleségét ábrázolja, Lisát.
Egy másik teória szerint a festmény valójában egy önarckép, amelyen Da Vinci saját magát festette meg női ruhában.
Vannak, akik úgy vélik, hogy Mona Lisa valójában nem más, mint Aragóniai Izabella, Milánó egykori hercegnéje, amit szerintük az igazol, hogy a festmény főhősnőjének éppen úgy sötétzöld a szeme, mint a Visconti-Sforza család számos tagjának.
És a találgatásoknak még nincs vége: a negyedik elképzelés szerint a festmény Da Vinci mamáját ábrázolja, méghozzá éppen abban a pillanatban, amikor a várandóssága során először érzi, hogy megmozdult a hasában a gyermeke…szerintük a rejtélyes mosoly is ezzel magyarázható.
Hogy mi az igazság? Egyelőre nem tudjuk, de a többség szerint az első forgatókönyv rendelkezik a legmagasabb sansz-indexszel.
Mona Lisa látta fürdeni I. Ferencet
Igen, jól olvasod. Da Vinci halála után I. Ferenc csapott le a Mona Lisára, amit nem a szalonban vagy a hálószobában akasztott ki a falra. Nem-nem, ennél méltóbb helyet szánt neki: a fürdőkád fölé tette. Mondjuk ez arra enged következtetni, hogy sok időt töltött a fürdőszobában, úgyhogy Mona Lisa minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a király mindig jó illatú legyen.
A festmény később XIV. Lajoshoz került a versailles-i kastélyba, majd “átköltözött” Napóleon hálószobájába, ahonnan pedig tárt karokkal várta a Louvre, hogy végre ne csak uralkodók, hanem bárki gyönyörködhessen benne.
Márpedig a Mona Lisa az olaszoké!
...ezzel védekezett az a Vincenzo Peruggia, aki 1911. augusztus 21-én ellopta a Mona Lisát a Louvre-ból. Gyorsan kiderült, hogy egy ilyen híres festménynek még a hűlt helye is nagy látványosság: az emberek özönlöttek a párizsi múzeumba, hogy megnézzék a Mona Lisától megfosztott falat…Hát igen, egy szaftos rejtély jó reklám!
Évek teltek el úgy, hogy senki nem tudta, hol található Da Vinci remekműve. Végül, egy szép napon a firenzei Uffizi Képtár kapott egy levelet arról, hogy egy T.V, azaz egy Titokzatos Valaki eladná nekik a képet. Vincenzo Peruggia volt az illető, aki naivan egyáltalán nem számított arra, hogy az átadás pillanatában nem csak a múzeum emberei, hanem a rendőrök is várni fogják.
Kiderült, hogy Peruggia – aki részt vett a Mona Lisát védő üvegburok építésében – egyik nap zárás után egyszerűen elrejtőzött a szekrényben, majd a kabátja alá rejtette a Mona Lisát, és kislattyogott a múzeumból. Azzal védekezett, hogy olasz állampolgárként kötelességének érezte, hogy visszajuttassa a műkincset a hazájába.
Mázlija volt: mindössze 7 hónap börtönt kapott!
Természetesen nem állítjuk, hogy a Mona Lisában önmagában semmi különleges nincs, hiszen nagyon is van. Ugyanakkor majdnem biztos, hogy ha nem történik vele ennyi izgalmas dolog, akkor nem lenne a mai napig a világ egyik legismertebb festménye.
