Először is érdemes tisztázni, hogy honnan ered maga a kifejezés. A zero waste szóösszetételt elsőként nyilvánosan egy bizonyos Paul Palmer nevű kémikus használta az 1970-es évek elején - neki köszönhetően alakult meg Californiában, azon belül is Oaklandben a híres Zero Waste Systems Inc. nevű cég. A ZWS a kezdeti időszakban azzal foglalkozott, hogy újrahasznosította a feleslegessé vált vegyszereket. A ZWS sikerein felbuzdulva Palmer létrehozta Zero Waste Institute-ot, amely kezdetben hasonló elveket vallott, mint az előző cég, azonban az idők folyamán eltávolodtak a kezdeti gondolatiságtól. Bár egy recycle-programnak indult az egész, a vége az lett, hogy elítéltek mindennemű újrahasznosítást, helyette arra próbálták felhívni az emberek figyelmét, hogy magát a bajt kell megelőzni.
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy amikor valakik megterveznek egy tárgyat, akkor az kell, hogy motiválja őket, hogy olyan produktumot hozzanak létre, amely kiállja az idők próbáját, és amely akár több évtizeden keresztül is képes rendeltetésének megfelelően működni. Nagyjából így lehet röviden összefoglalni a zero waste fogalmát, amely nem mellesleg egy harmadik generációs hulladékgazdálkodási forma.
A harmadik generációs hulladékhasznosítási forma
Az első generációs hulladékhasznosítási forma azt a folyamatot hivatott jelölni, amikor az elhasznált dolgok a szemétbe kerülnek, illetve szemétté válnak. Ez a verzió bár azonnali megoldást jelent valamilyen formában, de hosszú távon semmiképpen sem nevezhető célravezetőnek. Ehhez képest a második generációs hulladékhasznosítás már valamivel előnyösebb, vagy legalábbis egy rövid távú megoldást azért kínál a problémára - ebben az esetben az elhasznált dolgok a szemétbe kerülés után újrahasznosításra kerülnek. Ezzel a verzióval csupán az a baj, hogy jellemzően egy újrahasznosított tárgyat többször nem lehet újrahasznosítani, ergó a rövid távú megoldást követően a második generációs hulladékból újra első generációs válik, azaz megy a szemétbe. Ezekkel szemben a harmadik generáció hosszú távú megoldást kíván nyújtani a problémára azon oknál fogva, hogy a tárgyak konkrétan újrahasználhatóságra tervezve születnek meg.
A “nulla hulladék”, tehát a zero waste pontosan ezt szeretné megvalósítani: egy olyan világot létrehozni, ahol a hulladékgazdálkodás nem az újrahasznosításban, hanem a tárgyak tudatos tervezése által valósul meg. A cél nem más, mint a hulladék termelése helyett olyan örökké létező tárgyak létrehozása, amelyek hulladék formájában soha nem kerülhetnek vissza a természetbe - röviden és tömören a gazdaságosság és a hatékonyság a fő mozgatórugó, ahol minden termék valamilyen formában szinte korlátlan ideig használható.
A zero waste életmód
A szemlélet népszerűsége többek között annak köszönhető, hogy egyre több ember gondolja úgy, hogy a környezetvédelem fontos a Föld jövője szempontjából. Egyre több és nagyobb publicitást kap a téma, miszerint gyakorlatilag a 23. órába érkezett az emberiség, és nem nagyon van már időnk várni, hanem cselekednünk kell. Mindenkit egyéni felelősség terhel, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után, ezért ha változtatni akarsz a világon, akkor elsőként neked kell megváltoznod.
Innentől kezdve már nem az a cél, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet, sokkal inkább az, hogy konkrétan ne termeljünk. Sokan tévesen azt gondolhatják, hogy ez a szemlélet valamiféle lemondással jár, pedig épp ellenkezőleg - sokkal többek lehetünk azáltal, hogy tudatosabbak és felelősségteljesebbek vagyunk a bolygónk jövőjét illetően. Gondoljunk csak bele, a hulladékmentes életmód egy olyan helyzet, amikor nap mint nap szembesülünk azzal, hogy igen is tettünk valami fontosat a közös jövőnk érdekében.
A zero waste otthon
A francia származású, de Kaliforniában élő Bea Johnson gyakorlatilag maga az otthoni hulladékmentes életmód szülőanyja. 2008-tól kezdődően családjával (férjével és két gyermekével) gyakorolja a zero waste életmódot - tapasztalatait pedig egy nagyszerű könyvben is megírta. Bea abszolút követendő példát állít az emberek elé, hiszen az egész családjával együtt évente mindössze egyetlen befőttesüveg szemetet termel.
Mik azok az elvek, amik segítségével te magad is környezettudatosabbá válhatsz, és csökkentheted az otthoni káoszt? Bea Johnson, a Zero Waste Home című könyvében öt fontos alappillért határoz meg - ezeket követve, ha nem is sikerül egy szempillantás alatt egy befőttesüvegnyire csökkenteni majd a saját szemetünket, de mindenképpen segít, hogy jó úton induljunk el a zero waste életmód megvalósítását illetően. Ha ezeket a változtatásokat beiktatjuk a mindennapi rutinba, akkor szinte észrevétlenül válik természetessé, és nem mellesleg ezzel példát is mutathatunk a környezetünknek, akik lehet, hogy ennek köszönhetően maguk is változtatnak az életvitelükön.
Az első és legfontosabb pont, amit mindenkinek szem előtt kell tartania: a visszautasítás. Utasíts el minden olyan dolgot, amire igazából nincsen szükséged.Mit jelent ez pontosan? Például ne fogadj el a boltban műanyag zacskót, ne vásárolj előre csomagolt termékeket, ne fogadj el szívószálat az italokhoz, sőt, kifejezetten kérd ki magadnak, ha ilyennel találkozol! Vigyél inkább magaddal egy nem műanyag zacskót bevásárláshoz, a limonádét pedig szívószál nélkül is meg lehet ám inni. Ha ezeket a dolgokat nem teszed, akkor miért gyártanának kevesebb műanyag zacskót? Apróságnak tűnik, pedig nem az.
A második pont: a saját fogyasztás csökkentése. Nézd át a cuccaidat, és ami nem kell, attól szabadulj meg - na nem úgy, hogy kidobod ezeket a dolgokat, hanem sokkal inkább úgy, hogy például elajándékozod olyanoknak, akiknek szükségük lehet rájuk. Nem csak szelekcióval tudod egyébként csökkenteni a saját fogyasztásod, tudatosan gondold végig innentől kezdve, hogy mit vásárolsz. Mindig gondosan tervezd meg előre, hogy mit fogsz vásárolni, és ne hagyd magad közben befolyásolni - például ha a boltban a pénztárnál meglátsz egy csokit, akkor ne ess bűnbe, nem volt rajta a vásárlási listádon, ráadásul csomagolópapírban is van.. A tudatos vásárlás segítségével megakadályozható, hogy a lakás (a szelektálást követően) ismét tele legyen felesleges tárgyakkal.
Bea Johnson harmadik pontja az újrafelhasználás. Ezt úgy kell elképzelni a gyakorlatban, hogy például a már meglévő dolgaidnak új funkciót adsz ahelyett, hogy kidobnád őket. Ha már valami dobozban érkezett, akkor találd ki, hogy mit tárolhatsz benne onnantól. Ha egy üdítőt üvegben vásárolsz, akkor ne dobd ki, miután kiürült, hanem mosd el, és használd továbbra is. Vásárláshoz használj vászontáskát, vagy fonott kosarat - nem csak hangulatosabbá teszi a bevásárlást, de rendkívül hasznos, még ha apróságnak is tűnik csupán.
A negyedik pont: ha véletlenül mégis úgy hozza az élet, hogy ki kell dobnod valamit (bár inkább ne legyen ilyen), akkor legalább szelektíven tedd. Nézz utána, hogy a lakókörnyezetedben hol gyűjtik szelektíven a szemetet, és vidd oda.
Az ötödik ponthoz nem árt, hogy ha kertes házban lakik az ember, ugyanis ebben az esetben a komposztálás fontosságáról van szó. Az egésznek az az alapja, hogy életünk során irgalmatlan mennyiségű organikus hulladékot állítunk elő. Gondoljunk csak bele, egy főzés során mennyi zöldségnek a héját menthetnénk meg? Ha ezeket a dolgokat nem a szemetesbe dobnánk, hanem egy komposztálóba, akkor egy szempillantás alatt lecsökkenne az általunk előállított hulladék mennyisége - nem mellesleg a komposztálással ugyancsak jelentős mértékben hozzájárulhatunk a környezetünk sokkal szebb jövőjéhez.
Ha kedvet kaptál a zero waste életmódhoz, akkor ajánlunk is ezzel kapcsolatban egy kiváló Alkotásutca programot! Fesd meg saját design vászontáskádat egy három órás program keretén belül, válts környezettudatos üzemmódba - esemény a linken:
https://www.alkotasutca.hu/yaquina-head-i-vilagitotorony-vaszontaska-festes
