A művészet képes arra, hogy felvidítson bennünket, hogy szórakoztasson, vagy elgondolkodtasson, de képes olyan erős hatást is gyakorolni, amely a világot is meg tudja változtatni. Barlangrajzokon, anatómiai tanulmányokon, hullákon és pucér nők példáján keresztül megfigyelhetjük, hogyan alakította a történelem menetét néhány festmény. Így változtatták meg a festmények a politikáról vagy a társadalomról alkotott nézeteinket.
Barlangrajzoktól a spanyol királyi udvarig
Az egyik legősibb festmény, amellyel válogatásunkat kezdjük, azonnal világméretű felfordulást okozott, igaz, 17 ezer évvel a keletkezése után. 1940-ben egy csoport francia fiatal akadt rá a Lascaux barlang falain az őskori művészet egyik legkiválóbb példájára. Bár nem a legrégibb barlangfestmények, amelyeket ismerünk, mégis a legkorábbi emléke annak a kulcspillanatnak, amikor az ember valami kifinomultat, valami önmagán túlmutatót, valami művészit akart alkotni.
Leonardo da Vinci, a híres festő és polihisztor számtalan közismert festmény alkotója. A magzat ábrázolása az anyaméhben című vázlatai mégis nagyobb hatást gyakoroltak a világra, mint a közismert Mona Lisa, vagy az Utolsó vacsora. Leonardo, többek között illegális boncolásokon készített anatómiai vázlatai megváltoztatták az addig elfogadott erkölcsi és művészi koncepcióit. Felfedezései és módszerei megváltoztatták a művészet és a tudomány módszereit az emberi test tanulmányozására. De nem csak Leonardo változtatott a festészet szemléletmódján. Diego Velazquez 1656-ban készített Udvarhölgyek (Las Meninas) című alkotása már komplex kérdéseket vet fel a nézőponttal kapcsolatban, illetve a néző bevonásával magába a festménybe. Kit ábrázol a festmény? Mi vagyunk a király és a királyné, akik a szemközti falon lógó tükör képében földerengenek? Az udvarhölgyeket ábrázoló, különös perspektívájú munkának mélyreható jelentősége volt a művészettörténetben. Ugyanezeket a kérdéseket vetette fel ugyanis a kubizmus is mintegy 250 évvel később. Picassot annyira lenyűgözte Velazquez, hogy 58 változatban festette meg a Las Meninas-t.
Íme Velazquez festménye:
És Picasso egyik varriációja:
Forradalom és szexizmus a festészetben
Nem kellett sokat várni, hogy a francia forradalom vértől vöröslő politikai tombolása megjelenjen a festészetben is. Jacques-Louis David, Marat halála című festménye tekinthető talán az első politikai festménynek. A mű a francia orvost, természettudóst és filozófust ábrázolja, akit saját kádjában szúrtak halálra. David megragadta ezt a politikailag jelentős pillanatot, és a maga plasztikusságával, életszerű egyszerűséggel festette meg. A festő barátját ábrázoló kép csakhamar egyfajta szimbólummá vált, ahogy egyre szélesebb nyilvánosság körében kezdték el találgatni: Ki ölte meg őt, és miért?
A francia forradalom után pedig nem maradhat el a szexuális forradalom sem, amely szintén beszivárgott a festészetbe. Edouard Manet 1863-ban festette meg az Olympia című művét, amelyet a meztelen női test kiszolgáltatottságát elutasító pillanatként is üdvözölnek. Amikor Manet leült, hogy megfesse az ágyában fekvő Olympiát, hasonló aktokat már százával festettek az azt megelőző évszázadok során. Amiben az Olympia más lett, az az ismert póz, amelyet már a híres reneszánsz festő, Tiziano Urbinói Vénusz-ban is megfigyelhetünk. Tiziano munkája a sokkoló szexizmusáról híresült el, Olympia ezzel szemben nem csábító, sokkal inkább konfrontatív, és kemény tekintetű. Kezeivel is úgy takarja el magát, hogy az ne a hivalkodás, a csábítás gesztusát öltse.
Felsorolásunkat folytatjuk, addig is, ha meg szeretnéd változtatni a világot egy festménnyel, itt az ideje, hogy nekiállj. Sokat tanulhatsz a régmúlt mesterek ecsetvonásaiból.
