Hógömb. Mesevilág üvegbe zárva. Kívánságok teljesítője. Egy lenyűgöző alkotás, amely elkápráztatja a gyerekeket és néhány pillanatra gyermekké varázsolja a felnőtteket. A hógömb, tekintve, hogy a hóesés ideális esetben a téli hónapok ajándéka, könnyen ünnepi hangulatba varázsolja az embereket. A decemberi, fahéjillatú ünnepvárós időszak épp ideális arra, hogy utánajárjunk, hogyan is lett a világunk része ez a különleges tárgy?
Az első hógömb teóriája
A hógömb tulajdonképpen nem más, mint egy búra alá szuszakolt képi világ. Ha kivesszük a történetből az odabent szunnyadó három dimenziós alkotást, akkor marad egy szimpla félgömb-szerűség. Ami, amennyiben üvegből készül, egész biztosan tetemesebb súllyal büszkélkedhet.
És ugyebár minek van nagy súlya, ami ilyen formájú?
Hát például a papírnehezéknek. Lehet, hogy kissé kicsavart a gondolatmenet, ám a téma kutatói úgy vélik, a ma ismert hógömbök a papírnehezékek “leszármazottai.” Íme a magyarázat.
Az 1800-as évek vége felé népszerűvé váló papírnehezékek általában üvegből vagy más drága anyagból készültek, ami ebből kifolyólag kizárólag a gazdagok kiváltsága volt. Kellett valami hasonló a kevésbé tehetőseknek is: nos, némi változtatás után ez lett a hógömb.
Az állítólagos prototípus
Ha minden igaz, a világ első olyan hógömbjét, amelyben már valamilyen térkompozíció is helyet kapott (egy esernyős figura), 1878-ban mutatták be egy párizsi világkiállításon. 11 évvel később, 1889-ben, a világkiállítás főszereplője az akkor elkészült Eiffel torony volt. És hogy hogy jön ez ide? Úgy, hogy egyes feltételezések szerint az első szuvenír hógömböt éppen az Eiffel torony tiszteletére készítették.
Ettől kezdve nem volt megállás, és Európában egyre több hógömb készült, bár ekkoriban még elsősorban vallási témákat jelenítettek meg bennük.
Macerától futószalagig: a hógömb sorozatgyártása
A hógömb készítés kacifántos hadművelet, nem véletlen, hogy a hatékony sorozatgyártásra jó néhány évet kellett várni. 1927-ben az amerikai Joseph Garaja találta fel a spanyolviaszt, pontosabban azt az eljárást, amivel a gyártási folyamat gördülékennyé és sokkal gyorsabbá vált. Az ő megoldása az volt, hogy elkezdte víz alatt összeállítani a hógömböket, és ezzel, furcsa módon, sokkal olcsóbbá is tette az előállítást.
Az eredmény? Naná, hogy a tömegtermelés és a meredeken felívelő népszerűség. Mindezt csak tetézte, amikor az 1940-es években a turizmus fellendülése mellett a műanyag használata is egyre elterjedtebbé vált. A két tényező együttes következménye volt, hogy az utazgató emberek vehemens szuvenír vadászatba kezdtek, amelyet muszáj volt valahogy kielégíteni. Például műanyag hógömbökkel, amelyek ekkor már sokkal könnyebbek és sokszínűbbek voltak. Az ötvenes években gyakorlatilag nem volt olyan szuvenírbolt, ahol ne lehetett volna valamilyen hógömböt kapni.
Hógömbös témák
A szuvenír életmód velejárója, hogy a hógömbökben nemcsak hókompatibilis témák – Mikulás, karácsony, szán, krampusz, hóember és egyéb ünnepi társaik – kapnak helyet, hanem különféle nevezetességek, turisztikai látványosságok is.
Egy dolog azonban minden hógömbben közös: ha megrázzuk őket, muszáj kívánni egyet…és nem csak karácsonykor!
